Nekem a nyárról mindig a sok olvasás jut eszembe. Az olvasás iránti örök szeretetemet igyekszem átadni iskolánk tanulóinak is, buzdítom őket, hogy nyáron is olvassanak, sőt, minden áldott nap olvassanak! Ösztönzésül olyan újszerű, kreatív - olvasónaplónak kevéssé nevezhető - kiadványokat, szórólapokat készítek számukra, melyekkel nyomon követhetik és rögzíthetik, hogy mikor, mit és mennyit olvastak.
Ezúttal egy könyvtári foglalkozást is építettem a nyári olvasás reklámozására, amelybe belecsempésztem közel húsz kötet bemutatását.
A foglalkozás 2-3. osztályosoknak készült, maximum 32 fős osztálylétszámra.
Első lépésben kijelöltem a korosztálynak ajánlható műveket, elsősorban kortárs szépirodalmi alkotásokat. Segítségemre szolgált a Könyvtári Intézet által működtetett Gyerekirodalmi adatbázis korcsoportok szerinti böngészője. 19, a mi könyvtárunkban is megtalálható alkotást választottam, így a foglalkozáson mindegyiket kézbe vehették a gyerekek. Ebből hármat, köztük az egyik kedvencemet, "extra" ajánlatra tettem félre.
Az olvasóteremben 8 asztalcsoportot alakítottam ki. Minden helyszínre 2-2 könyvet helyeztem. Az extra ajánlatot egy fal mellé húzott asztalon rendeztem el. (Az extra feliratot hatásos reklámelemnek szántam.)
Mindegyik műhöz címkét készítettem (szerző és cím) két példányban. Kivágtam a kis szeleteket, amiket aztán pici színes labdákra ragasztottam fel. Tehát minden könyvhöz két labdácska tartozik. Minden könyvben elhelyeztem a róla szóló, pár mondatos, könnyen érthető annotációt.
Feladatként szerkesztettem két azonos szintű, az olvasást propagáló titkosírást. A helyes megfejtést saját készítésű kaparós "sorsjeggyel" kívántam jutalmazni. Ennek érdekében egy A4-es lapra kinyomtattam 8 sorsjegyet, majd a letakarandó részre ráragasztottam a kaparós matricákat. (A kaparós matricát mindent árusító webáruházban vettem. Mivel nem szponzorálják a blogomat, nem is írom ki a nevüket. :) ) A sorsjegyen szereplő "megfejtéseket" kinyomtattam címke formában, aztán egyet-egyet ráragasztottam a 8 szétszedhető tojásra. (Ezeket húsvét előtt vásároltam igazán nagyon olcsón egy minden vackot árusító üzletben.)
Minden tojásban elhelyeztem egy 24 részre felvágott kirakót. A kirakókat a bemutatott könyvekből választott illusztrációkból készítettem. A célom evvel az volt, hogy ráirányítsam a gyerekek figyelmét a könyvillusztrációk szépségére. A tojásokat a könyvtár kölcsönzőrészében, az ablakokban rejtettem el.
A foglalkozás menete (csak azért sem portfóliós módon) :
A gyerekek érkezésükkor körbesétáltak, rápillanthattak a könyvekre, majd véletlenszerűen helyet foglaltak az asztaloknál. Ráhangolódásként megbeszéltük, hogy mire szolgál a szünidő, hogyan tölthetik el értelmesen a temérdek rendelkezésükre álló időt, s mi is a haszna annak, ha valaki sokat olvas. Néhány jó tanácsot adtam, hogyan is lehet az olvasást élvezetessé tenni, "kihívásnak" venni, társas programként felfogni. (Olvass játékszabályt, keress receptet, olvass a nagymamának vagy a kistestvérednek stb.)
Ezután következett a labdás játék. Mindenkit a terem egyik sarkába rendeltem, majd szétgurítottam annyi labdát, hogy mindenkinek jusson. A tanító nénit is számításba vettem, hadd dolgozzon ő is! A labdák begyűjtése után annál az asztalnál kellett helyet foglalni, ahol az a könyv feküdt, aminek az adatait a labdáról leolvashatták. Így véletlenszerűen, keveredve dolgozhattak tovább a csapatok a foglalkozás végéig.
Miután mindenki megkereste és elfoglalta a helyét, 5 percet kaptak arra, hogy elolvassák a kikészített 2 könyvhöz tartozó annotációt. Újabb 5 percet kaptak arra, hogy kiválasszák a két könyv közül azt, amelyiket szívesebben ajánlanának a társaiknak. Ebbe az 5 percbe kellett beleférnie annak is, hogy megbeszéljék egymás között, ki fogja bemutatni a választott könyvet röviden (3-4 mondatban), de olyan módon, hogy a többiek kedvet kapjanak az elolvasásukhoz.
Ezután a 8 csapat megtartotta a rövid könyvismertetőjét. Minden csapat választásához fűztem egy-két kedvcsináló gondolatot. A végén megbeszéltük, hogy ki talált kedvére való olvasmányt.
Ezt követően mindegyik csapat egy titkosírást húzott. Nem sokat időztek, mert a helyes megoldásért beígért kaparós sorsjegy teljesen felvillanyozta őket. Hatalmas iramban kapargatták le a mázat, hogy minél előbb felbukkanjon az a szó, amit az eldugott tojásokon kellett megkeresniük. Visszatérve az asztalokhoz, lelkesen rakták össze a kicsit nehézre sikeredett kirakók darabjait.
Amelyik csapat végzett az illusztrációval, megnézhette az extra ajánlatként kitett könyveket.
Amikor mindenki végzett, megbeszéltük pár mondatban a könyvillusztrációk szerepét, majd bemutattam az extra ajánlatok közül a kedvencemet.
Nem maradt más hátra, mint a lelkes társaság megdicsérése és buzdítása az olvasásra. Mindenki egy kis kitölthető naptárat kapott ajándékképpen.
A csapatok annak ellenére, hogy véletlenszerűen alakultak ki, nagyon jól működtek együtt. Jó kis összetartozást építő foglalkozás lett!
Fantasztikusan jó volt látni azt az örömöt, lelkesedést, felhőtlen jókedvet, ahogy a feladatokat végezték a gyerekek.
Ezek után kíváncsian várom, hogy a foglalkozásra bejelentkezett többi osztály hogyan érzi majd magát!